Első fejezet

Kedves Olvasó! Ez lesz az első fejezetem, remélem tetszeni fog Kate történetének a kezdete és kíváncsian várod majd a folytatást. 

u.i.: Véleményeket szívesen várok kommentbe! :) 

----------------

Itt állok, kezemben egy papírfecnivel, bőrönddel a lábamnál, egy tetoválószalon előtt. Nagy régi barna ajtaja van, mellette egy nagy ablak, ahova különböző fényképek vannak kihelyezve, amelyeken gyönyörűen megmunkált tetoválások láthatóak.

Hogy mibe vágtam a fejszém?!-gondoltam magamban, majd egy mély lélegzetet vettem és benyitottam az ajtón. Halk csiling szó hallatszott, ahogyan betettem hófehér Converse cipőmet az üzlethelyiségbe.

Bőröndömet nagy nehezen behúztam az ajtón, amelyen éppen, hogy befért és körbepillantottam a helyiségben. Magas mennyezetű szoba volt, amelynek falai fehéren voltak lefestve és minden falon egy-egy képkeret volt. Jobb oldalon, közvetlenül az ajtó mellett, volt egy recepciós pult, de mögötte nem volt senki.

-         Helló, van itt valaki? – tettem fel a kérdést, de válasz nem érkezett, így hát

fogtam magam és levetődtem a pult melletti fehér kanapéra. Szőke hajamat felkötöttem egy kontyba, levettem a farmerdzsekimet, amely alatt egy egyszerű U kivágású bordó póló volt, majd elkezdtem lapozgatni a mellettem lévő asztalkára letett tetkó katalógust.

Már egy jó ideje nézegethettem a prospektust, belemerülve jobbnál jobb mintákba, amikor egy köhintésre lettem figyelmes.

Felpillantottam és ott állt velem szemben, talán 21 éves korú fiatal srác. Fekete haja volt, amely kicsit bozontosan állt, barna szemei, gyönyörűen kirajzolódó állkapocs csontja volt, amelyen pár napos borosta volt látható. Fehér pólót viselt, amelyen valami angol szleng volt olvasható, amit én nem értettem. Pólójához világos színű farmert vett fel, hozzá fekete Nike cipőt.

Hm… Nem is rossz, kivagy te szépfiú?! – gondoltam magamban. Bambulásomból zökkentett ki, hogy még egyszer köhintett.

Pirulva álltam fel, hisz valószínűleg elég feltűnően néztem végig rajta, majd kezet nyújtottam és bemutatkoztam.

-         Szia, Katherine Embloz vagyok, és az állást jöttem betölteni, amit múlt héten

kínáltál fel.

-         Szia, Zayn Malik vagyok, örülök, hogy ideértél épségben. – igazította meg a

haját. Zavarban van. - Gyere, körbe vezetlek.

Elindult befelé a szalonba, követtem. Egy folyosón sétáltunk végig, majd balra fordultunk és Zayn benyitott egy terembe.

-         Itt szoktam én dolgozni, mint látható… Kicsit kupi van, elnézést, nem számítottam, hogy ilyen korán érkezel. Ha tudtam volna, kicsit összepakolok.

Beléptem a helyiségbe, ahol a szoba közepén volt egy tetoválóágy, mellette sok-sok kis tégely, amelybe gondolom én laikus, a festékek voltak. A szemközti falon egy óriási festmény volt, amely olyan érzést keltett a nézőben, mint ha a tenger fenekén lenne, felnéz a felszínre és látja ahogyan a nap sugarai szétoszlanak a vízen és az ember felett pedig épp, egy teknős úszik el.

-         Hát ez fantasztikusan gyönyörű. Te festetted? – néztem rá kíváncsian Zaynre.

-         Igen, én csináltam. – mosolygott rám szerényen, majd becsukta az ajtót.

A dolgozó szobával szemben, volt egy másik ajtó. Zayn kinyitotta, majd lassan besétált, követtem. Nem volt nagy szoba, volt benne egy fotel, egy könyvespolc és egy íróasztal, amin egy Mac számítógép volt.

-         Ez lenne a te kis birodalmad, ahol megtudod szerkeszteni a képeket, vagy

tudsz egy kicsit pihenni.

Besétáltam a szobába, és végigsimítottam a kezem a hófehér íróasztalon. Tökéletes. Pici, világos, nincs benne semmi ami a múltamra emlékeztetne, és az enyém.

Azonban eszembe jutott, hogy az egy dolog, hogy van egy szobám, ahol megtudom szerkeszteni a képeket, de hol fogom azokat megcsinálni?

Kérdőn hátrafodultam, és Zaynre néztem, majd mielőtt szólásra nyitottam volna a szám, megszólalt.

-         Tudom mit szeretnél kérdezni. Hogy hol a stúdió. – bólintottam. – Gyere,

megmutatom.

Izgatottan követtem. Kimentünk az ajtón, elfordultunk jobbra, majd a következő ajtón befordultunk balra.

Ez a szoba volt az eddigi legnagyobb a helyiségben. Szinte könnybe lábadt a szemem, ahogyan körbenéztem. Három hatalmas vakuszett volt a teremben, rendes plafonig felhúzott fehér háttérrel, középen egy fényképállvánnyal. Szám elé tettem a kezem és ámulva fordultam körbe, mint amikor egy kisgyerek új szobát kapott. 

Kate fogd vissza magad, még a végén azt hiszi, teljesen kattyos vagy. – gondoltam magamban. Vettem egy mély lélegzetet, majd Zaynre néztem.

-         Köszönöm, minden megfelel. – mosolyogtam rá.

-         Öhm, igen. Viszont van egy kis bökkenő. – nézett rám félszegen.

Felhúztam szőkés szemöldököm és kíváncsian vártam, hogy folytassa.

-         A helyzet az, hogy azt a lakást, amit gondoltunk neked mások lecsapták a

kezünkről. De, ideiglenesen míg meg nem oldódik a helyzet, eltudlak szállásolni egy nagyon jó barátomnál, ha nem akkora probléma. A lakása a Richmondon van, nagyon jó környéken, csöndes és biztonságos egy ilyen gyönyörű lánynak. – mosolygott rám. – Ha gondolod, most eltudlak oda vinni, úgy sem jön ma egy vendég sem, mivel hétfő a pihenő napunk.

-         Jó, menjünk. De remélem nem valami gazdag ficsúrhoz viszel, aki hisztirohamot kap attól, hogy ha kávéfoltos marad az asztal.

-         Ó, nem. Szerintem nagyon jól kifogtok jönni. - mosolyodott el.